A Titanic immár hatodik éve működik versenyfesztiválként, most a versenyszekció filmjei közül ismerhetünk meg négyet. A Felperzselt föld című kanadai film idén nemcsak a Hullámtörők-díjért, hanem a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért is versenybe száll.  Denis Villeneuve megható és őszinte drámája a közel-keleti térség fegyveres konfliktusokkal sújtott történelmébe nyújt érzékletes bepillantást egy Kanadában élő, arab származású testvérpár történetén keresztül. A testvérek rejtélyes múltú anyjuk, rég halottnak hitt apjuk és sosem ismert bátyjuk után kutatnak Libanonban, a nyomozás pedig egyre megdöbbentőbb meglepetésekkel szolgál. A film sodró lendülettel,  a nézőt szinte megdelejezve halad a sokkoló végkifejlet felé, nagyszerű (női) alakításokkal.

Ugyancsak Kanadából érkezik a Curling, amely egy csöndes és visszahúzódó, lányát a világtól elzártan nevelő, egyedülálló édesapa története. A szülői aggódás terén felülmúlhatatlan apa és a kislány kapcsolata idillinek mondható egészen addig, míg néhány váratlan esemény hatására a törékeny harmónia elillanni látszik. A fanyar humorú filmet  abszurdba hajló fordulatok színesítik, a karakterek pedig végtelenül szerethetőek. A film rendezője, Denis Côté a 2010-es Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, és ugyanitt elismerésben részesült az édesapát alakító Emmanuel Bilodeau is, akinek a legjobb főszereplő díját ítélték oda. Côté nem ismeretlen a Titanic közönségének, hiszen Csak baj van vele című filmje 2009-ben már szerepelt a fesztivál programjában.

Az Esős évszakok egyik legszembetűnőbb sajátossága az iráni filmhez képest szokatlan apolitikussága. A film főszereplője egy középosztálybeli fiú, aki szülei válása közepette a dacos, magányos, bizonytalanságokkal teli kamaszok életét éli Teheránban egy üres lakásban. Az elsőfilmes Majid Barzegar bámulatos határozottsággal és magabiztossággal szakít az iráni filmre jellemző konvenciókkal. A film egy kiváló lélektani dráma, amely egyszerre beszél univerzális témákról és marad témájában, gesztusaiban tipikusan iráni.   

A Vadember című svéd filmben egy bűnöző családban felnőtt fiatalember próbál kitörni a törvényen kívüliség ördögi köréből, de a jó útra térés nagyon nehéz, hiszen a vér nem válik vízzé… Az igaz történetre épülő film azt mutatja meg – jellemzően sötét északi tónusban –, mi történik, amikor a meghiúsult álmok és elfojtott vágyak pattanásig feszítik az ember lelkét. A Martin Jern - Emil Larsson rendezőpáros munkáját a Göteborgi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb film díjára jelölték.